2010 Június 02, 18:58 Húsz év múlva |
 Húsz éve lesz lassan annak, hogy egy fagyos téleleji hajnalon megérkeztem a marosfői állomásra, majd még mielőtt virradt, felkapaszkodtam egy villáig, ahol a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) első Igazgatótanácsa tartotta alakuló ülését. Húsz éve lesz lassan annak, hogy egy fagyos téleleji hajnalon megérkeztem a marosfői állomásra, majd még mielőtt virradt, felkapaszkodtam egy villáig, ahol a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) első Igazgatótanácsa tartotta alakuló ülését. Kezdő újságíróként javasoltak a Brassói Lapok vezetői a testületbe, a kilencvenes évek elején az állóképességünket, a fizikai tűréshatárunkat is próbára tette az egyesületi munka. (Nem egyszer történt meg, hogy Hecser Zoltánnal ott maradtunk a Hargitán, elfagyott a benzinünk, s mi is odafagytunk volna, ha nem ér utol a csíkszeredai polgármester, megyei elnök, aki segítsen...) Ám mind a tizenheten, akiket az Igazgatótanácsba delegáltak a szerkesztőségek, vállaltuk a strapát, mert annál nagyobb örömet okozott a munka és a lehetőség, hogy őrködhetünk az újjászületett, szabad erdélyi magyar sajtó fölött. Nem kell szégyenleni, a MÚRE létjogosultságát az is alátámasztotta, hogy a legnagyobb gazdasági válság, a galoppozó infláció idején, 1992 és 1996 között becsülettel osztotta szét azt a magyarországi támogatást, amely a szerkesztőségek, lapok fennmaradását, a rádiók, televíziók korszerű technikai eszközökkel való ellátását szolgálták. A MÚRE mindenkori Igazgatótanácsának alapelve a véleményszabadság védelmének a szolgálata volt. A sajtószabadság nem jelent többet, mint azt, hogy a társadalom minden csoportja nyilvánossághoz juthat, kifejezheti akaratát, közölheti észrevételeit, ismertetheti a közösségével terveit, amelyekhez támogatást is kérhet. A MÚRE soha nem valamelyik politikai szekértáborhoz akart csapódni, talán ezért sem alakult át az erdélyi magyar közélet - a magyarországival ellentétben - szellemi csataterévé. A különböző erdélyi magyar politikai csoportosulások párbeszédének elősegítését, nem pedig a partizánsajtó meghonosodását támogatta az egyesület. Azoknak az újságíróknak a szövetségeként, akik a szakmai és etikai elvek betartását és gyakorlását a közösség hiteles tájékoztatásának alapfeltételeként fogadták el, a MÚRE a tiszta és egyenes beszéd megőrzésének a fórumává vált. Demokratikus szakmai csoportosulásként az Európai Uniós csatlakozás támogatója volt. A globalizáció és glokalizáció közepette az Igazgatótanács felismerte ezeknek a folyamatoknak az összeegyeztethetőségét és szükségességét. Az elmúlt öt évben a MÚRE határozottan képviseli azt a nézetet, hogy a kisebbségi újságírásban az európai színvonalnak és a magyar szellemiségnek egyidőben kell jelentkeznie. És ebbéli felfogásában nincs egyedül. Öt évvel ezelőtt jött létre, éppen a MÚRE kezdeményezésére, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek konvenciója, amelynek munkálatain az erdélyi sajtósokkal egy asztalnál ülnek a vajdasági, kárpátaljai, muravidéki, felvidéki, horvátországi és ausztriai magyar újságírók. Legutóbb a szlovéniai Lendván egy egységes külhoni kisebbségi magyar sajtóstratégia kidolgozásáról döntöttek. A MÚRE Igazgatótanácsának határozott véleménye volt - és maradt - az is, hogy a kisebbségi sajtó értékőrző, értékközvetítő és értékteremtő. Mivel az irodalom ma már nem nyelvi norma, a magyar nyelv szétfejlődésének a gátját, az összetartozás lehetőségét jelenti. Talán ezt érezte meg a Magyar Művelődési Minisztérium is, amely idén a Pro Cultura Hungarica díjat erdélyi magyar újságírónak adományozta. Akkor, 1990 októberében reggel öt órakor érkeztem meg a marosfői állomásra, az Igazgatótanács többi tagja pedig pár perccel dél előtt érkezett meg, s a csíki fagyban sok-sok tervet vázoltam magamban, hogy mivé is kellene válnia a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének. Magam sem láthattam előre, hogy megtörténik velünk a csoda - amely csak keveseknek adatott meg Kelet-Európa történetében -: húsz év sajtószabadság, húsz év felelős, elkötelezett újságírás. És hogy ezhúsz éve tart, abban talán volt szerepe a MÚRE-nek is. Miután azon a marosfői hajnalon, délelőttön szinte meggémberedtem, az igazgatótanács alakuló ülésén aztán jól belemelegedtünk a beszélgetésbe. Ez a baráti légkör, együttgondolkodás ma is a MÚRE munkájának legfontosabb jellemzője. |
