A Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete díjat alapított, amelyet romániai magyar szerkesztõségek és újságírók nyerhetnek el kíváló teljesítményük elismeréseként.
images/uploaded/image20.jpg

A díjat a világ legrégebbi, ma is megjelenõ lapjának a Brassói Lapoknak elsõ fõszerkesztõjérõl, Veszely Károlyról nevezték el, akit hírlapszerkesztõi munkája miatt halálra ítéltek, s csupán nemzetközi nyomásra kegyelmeztek meg. A Veszely Károly-díjat a magyar sajtószabadság napjának alkalmából idén március 10-én 11 órakor a sepsiszentgyörgyi képtárban adja át Hadnagy Miklós, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója és Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke.
Az idei díjazottak: a Székelyföld címû kulturális folyóírat (fõszerkesztõ: Ferenczes István) és Graur János, a Temesváron megjelenõ Heti Új Szó fõszerkesztõje.

Veszely Károly,
prépost-plébános, szül. 1820. október 20. Bécsben; tanulmányait Gyulafehérvárt és Kolozsvárt végezte. 1844. január elsején pappá szentelték és a nagyszebeni kath. gymnasiumhoz nevezték ki tanárnak. 1845.-ben Brassóba került káplánnak és tanárnak. Bem József felkérte az 1849 áprilisában alapított Brassói lap fõszerkesztésére. Szerkesztõi munkája miatt és a szabadságharc alatt tanúsított magyar érzületéért halálra ítélteték; az ítéletet azonban nemzetközi nyomásra börtönre változtatták. A fogságból 1851-ben szabadult ki. 1854-tõl 1864-ig a gyulafehérvári fõgimnázium igazgató-tanára volt; 1864.-tól baróti, 1867.-tõl marosvásárhelyi plébános lett. Csakhamar fõesperessé, 1869-ben pápai kamarássá és préposttá nevezték ki. Az erdélyi római katholikus status igazgatótanácsának, a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja, az erdélyi irodalmi, valamint az alsó-fehérmegyei történeti, régészeti és természettudományi társulat tiszteletbeli elnöke. Alsó-Fehérmegye törvényhatóságának tagja is volt. 1896. november 4-én hunyt el Borbándon.
A Magyar Állam címû folyóiratnak keletkezésétõl fogva (1868) állandó munkatársa volt, nagyrészt névtelenül írt. Közölt a károlyfehérvári kath. fõgimnázium Tudósítványában; az Erdélyi Múzeumegylet Évkönyvében; a Magyar Tudományyos Értekezõbe; a Magyar Sionba, a Századokban, a Közmûvelõdésben; az István bácsi Naptárában, a Történelmi Tárban stb.
Szerkesztette Kolozsvárt az Erdélyi Egyháztörténelmi adatokat; a Gyulafehérvári Füzeteket; az Erdélyi Katólikus Hitszónokot és Marosvásárhelyt a Néptanodát.