Furcsának tûnhet, hogy az erdélyi magyar sajtó megszületése a szászoknak és Bem tábornoknak köszönhetõ. Az elsõ „erdõn túli " magyar újság Nagyszebenben jelent meg, a németalföldi tanulmányaikról hazatérõ, német ajkú szász fiatalok kezdeményezésére. Õk a reformáció tanait hirdették a nyomtatott sajtó segítségével. Az újságok
felfuttatása pedig a 1848-as szabadságharc lengyel hõsének óhaja volt, aki szorgalmazta magyar nyelvû újság kiadását a nagyobb, magyarok lakta településen. Célja ezzel a pontos tájékoztatás mellett pont a manipuláció volt, hiszen egyes vereségeket jelentéktelennek tudott beállítani. A Brassói Lapok 1949. április 6-án jelent meg elõször, ezért ez a legrégebb óta megjelenõ magyar újság. A történelem viharai a lapot sem kímélték. Volt, hogy nem jelenhetett meg, volt pedig, hogy más néven nyomták. Írt bele Tamási Áron, de szolgálta a román kommunisták céljait is.
Ez utóbbi 1985-ben megtiltotta a magyar helyiségnevek használatát, ami arra ösztönözte az erdélyi újságírókat, hogy megtanuljanak a sorok közt írni. Így lett például Kolozsvárból a Szamos menti város. Aztán a Ceausescu-rezsim bukása meghozta újra a szabadságot a romániai magyar sajtónak, amelyet Ambrus Attila féllábú óriásnak
nevez. Hiszen jelenleg több mint négyszáz kiadvány jelenik meg, amelyek közül a megyei napilapok a számottevõek, viszont a két országos megjelenésû napilap példányszáma kicsi. Az olvasók viszont vegyék bármelyik lapot is, jól járnak.
Ugyanis Erdélyben a sajtó nemcsaka hírgyûjtést és a politika kiszolgálását végzi, hanem iránymutatónak tekinti magát. Az olvasók igénylik is a jegyzeteket, tárcákat, politikai kommentárokat. Korábban két magyar bulvárlap próbált megjelenni a piacon, de nem jártak sikerrel. Az olvasói ingerküszöböt többek között azért nem tudták elérni, mert
hiányzik mögülük egy országos televíziócsatorna, amely alapfeltétele a bulvár terjedésének.
Majoros Ferenc – Csongrádi Hírlap
