Nem éppen a meghirdetett céljainak megfelelõ eredményeket produkálja a bolognai folyamat részeként beindított szerkezeti átalakítás a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE). Ez a következtetés látszott körvonalazódni azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) székhelyén rendeztek december 17-én, hétfõn a szakképzés aktuális gondjairól sajtósok, valamint a felsõoktatási intézmény humán tanszéke vezetõjének és néhány tanárának részvételével. Miközben ugyanis a bolognai kezdeményezés hátterében az a szándék munkált, hogy a hallgatók túlképzését megelõzzék, szakosodási lehetõségeiket javítsák és mobilitásukat fokozzák, Marosvásárhelyen bejelentetten az a cél, hogy szakmai alapképzésben részesítsék a diákokat, az egyetemisták „áthallgatása” pedig egyelõre nemigen valósul meg – ennek részint objektív (a városban nincs humán egyetem), részint szubjektív (nemigen van rá érdeklõdés) okai vannak, mutattak rá a hozzászólók. A tanácskozáson elhangzottak általános érvényûek, a szakmai jellegzetességeken túl más egyetemek hallgatói, elõadói számára is érdekesek lehetnek.

Médiaspecifikus képzés helyett általános mûveltségi

Az elsõ számú gond abból adódik, hogy az oktatásban részt vevõ feleknek másmilyen az elképzelésük a három éves egyetemi ciklusról. A tanszékvezetõ, Murvai Olga szerint az egyetem kifejezett célja alapképzést biztosítani a hallgatóknak, amelyet késõbb meg lehet fejelni a két éves mesterivel, majd aki ennél is többre vágyik, jelentkezhet a három éves doktorira is. Lévén, hogy a felsõfokú tanintézetet egyelõre még nem akkreditálták, ezért mesteri képzést egyelõre nem indíthat, így végzõsei más intézményekben kell továbbtanulási lehetõséget keressenek. „Általános mûveltségi képzést adunk, médiaspecifikusat nem. A tanultak alapján azonban a végzõsök akár újságíróként is el tudnak helyezkedni. Ha majd jövõre nálunk is lehet mesterizni, elképzelhetõnek tartom, hogy kimondottan újságíróképzést is indítsunk” – mondta Murvai Olga.

Ez a fajta elképzelés azonban veszélyt is rejt magában, amelyre Nagy Miklós Kund újságíró, egyetemi oktató hívta fel a figyelmet. „Lehet, hogy a bolognai rendszer jó, de elképzelhetõnek tartom, hogy az újságíróképzés megsínyli majd az átállást. Lesznek mestereink és doktoraink, de nem lesznek újságíróink” – adott hangot félelmének. Amúgy az újságíróképzést csak posztgraduális továbbtanulási formában találja megfelelõnek, és nagyon fontosnak tartja, hogy aki a sajtóban kíván elhelyezkedni, egyetemi végzettségû legyen. „Sajnos, nagyon sok egyetemi hallgatónak rendkívül szegényes az életismerete. Lehet, hogy elméletben tudnak valamit, de ha a gyakorlatban nem tudják hasznosítani, az egész nem sokat ér”. Az általános mûveltség fontosságára Karácsonyi Zsigmond lapszerkesztõ, MÚRE-ügyvezetõ elnök és Ungvári Zrínyi Imre egyetemi oktató is felhívta a figyelmet.

Az elmélet nem segített a gyakorlatban

A gyakorlatiasságot hiányolta az egyetem friss végzettje, Törzsök Gyopár, aki szerint jó lenne, ha a jelenlegi gyakorlattól eltérõen már a három év alatt elkezdõdne valamiféle szakosodás. „Elvártuk volna, hogy lehessen elindulni a média vagy a PR irányában. Talán hatékonyabb is lett volna a munka, ha mindenki azzal foglalkozhatott volna, ami inkább érdekli” – ismertette benyomásait. A fiatal újságíró azt mondta: fontosnak tartotta volna, hogy jelentõsebb gyakorlati képzésben részesüljenek. „Például amikor TV-elméletet tanultunk, én semmi kézzelfoghatót nem találtam benne. Viszont komoly nehézségekkel találtam szembe magam, amikor életem elsõ tévés híreit kellett megírnom. És egyáltalán nem foglalkoztunk román nyelvû információs anyagok magyar nyelvû szerkesztésével” – magyarázta.

László Edit rádiós újságíró, egyetemi oktató szerint is rendkívül fontos a célirányos képzés. „Mert bár vannak dolgok, amelyeket nem lehet megtanítani, képességek, amelyekkel születni kell, mégsem lehet eltekinteni a szakképesítés szükségszerûségétõl. Enélkül ugyanis az illetõ vagy kibukik a pályáról, vagy középszerû sajtómunkás lesz” – fogalmazott. Ármeán Otília egyetemi tanár is erre hívta fel a figyelmet. "Egyértelmûsíteni kellene, hogy aki itt végez, mit kezdhet a diplomájával. Egyelõre ugyanis legalább tíz olyan szakma van, ahol el lehet helyezkedni. Ez a szakképzésnek a rovására megy, mert a nyári gyakorlatot nem lehet kifejezetten a választott képesítésnek megfelelõen szervezni" – mondta.

Gáspár Sándor szerint kevés a fél év az elméleti és a gyakorlati ismeretek elsajátítására, ráadásul a tantárgyak elosztásában nem voltak tekintettel arra, hogy egyik kiegészíti a másikat, és "elõfordult, hogy úgy kellett beszélnem a rádiós interjúról a második évfolyamnak, hogy nem tudták, mi az, mert a sajtómûfajokat csak negyedéven tanulták. Mára szerencsére korrigálták a helyzetet".

Vajda György újságíró, mint az egyetem volt diákja, arra hívta fel a figyelmet: a tanintézetben szerinte nem fektetnek kellõ hangsúlyt a készségek és képességek fejlesztésére, ráadásul a tanárokat nemigen látszik érdekelni, hogy a hallgatóknak mennyire van hajlamuk arra a munkára, amelynek rejtelmeibe az egyetemi évek alatt igyekeznek minél mélyrehatóbban betekinteni. "Volt olyan évfolyamtársam, aki a négy év alatt egyszer sem szólalt meg az órákon, viszont tizessel diplomázott. Az a véleményem, hogy a tanároknak meg kellett volna mondaniuk neki, hogy nem erre a pályára való" – fogalmazott.