Az egyenként 15 ezer eurós díjat a Riporterek Határok Nélkül (RSF) elnevezésû, párizsi székhelyû nemzetközi szervezet osztrák szekciója 2002 óta ítéli oda olyan kelet- és délkelet-európai újságíróknak, akik sokszor életük kockáztatásával tudósítanak fontos és veszélyes történésekrõl. A díj az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) tiszteletbeli védnöksége alatt áll, pénzügyi hátterét pedig az OMV osztrák olaj- és gázipari vállalat biztosítja.
A laudáció szerint a három díjazottnak a sajtószabadság érdekében kifejtett bátorsága és személyes odaadása példamutató. Svetlana Lukic (1958) és Svetlana Vukovic (1961) a belgrádi B92 független rádiócsatornán hat éve vezetik a Pescanik (Homokóra) címû beszélgetõmûsort, amely egyebek között az elhallgatott múlttal, a délszláv háborús bûnökkel, a politikai felelõsséggel, emberi jogokkal, a demokrácia fejlõdésével foglalkozik. Az utóbbi idõben a rádióadó ellen fokozódó politikai nyomás miatt a két újságírónõ már nem kap fizetést, adományokból tartják fenn magukat.
Migjen Kelmendi (1959) az Epoca címû hetilap, és az MM címû irodalomelméleti folyóirat alapítója, egy ideig a koszovói közszolgálati rádió és televízió egyik igazgatója volt, haditudósítóként is dolgozott, esszéköteteket publikált Albániáról és Amerikáról, valamint egy regényt Az idõ kapuja címmel. A független újságírás kedvéért otthagyta jól fizetõ rádiós állását, megalapítva 2001-ben jáva (sic!) címû új hetilapját, mely egy nem etnikai alapon szervezõdõ európai Koszovó megteremtéséért száll síkra. Hetilapjában, melyben szerb kommentátorok rendszeresen publikálnak, olyan kényes, Koszovóban "tabunak" számító témákat is tárgyal, mint például a homoszexuálisok jogai.
forrás: MTI
