Gyakran találkozunk – első sorban a magyarországi médiában – a kitakarta az arcát, kitakartuk a frontembert

ezeket a fotókat már biztosan láttad, de most kitakartuk egy részüket típusú szerkezetekkel. Mai kérdésünk így szól: „micsoda dolog, hogy a tévések azt mondják: kitakartuk az arcát – miközben, ha kitakarják, akkor látszik (s megfázik), ők legfennebb eltakarják.”

A kérdést évekkel ezelőtt mások is feltették már, főleg magyarországi nyelvészeknek, mert a sajtó révén egyre inkább terjedt használata. Szótári meghatározása szerint azt jelenti a kitakar, hogy valamiről, valakiről a takarót leveszi vagy szándékosan vagy véletlenül. Ezzel szemben Minya Károly Új szavak II. c. kötetében (2014) az áll, hogy a kitakar jelentésbővüléssel újabban az eltakar, elfed szinonimájaként is használatos: „Az ügyiraton kitakarják az ügyfél nevét, hogy ne lássuk, kiről van szó.”

Ugyanakkor olvastam olyan érvelést is a kitakar ellen, hogy nemcsak az ember nyelvérzékét, de a logikai érzéket is sérti ez az igekötős ige, mivel egymásnak ellentmondanak a szerkezet tagjai: a ki eleve nyitást, felfedést jelez, a takarhoz pedig önmagában inkább a fed, borít, véd jelentést társítjuk, plusz használjuk a betakar változatot is, ami befed, lefed, beborít stb. jelentésű.

A gyakori előfordulás alapján úgy tűnik, a kitakar esetében úgynevezett stilisztikai neologizmusról van szó, olyan esetről, amikor új aljelentés jön létre, mely inkább egy-egy nyelvi regiszterben (sajtónyelv, médianyelv) használatos, és nagy valószínűséggel nem válik a köznyelv részévé. Persze ezt sohasem tudhatjuk biztosan.

Magyari Sára