Októberi kérdésünk az, hogy miként helyes: egyszerűek, népszerűek, hasonlóak, használhatóak vagy egyszerűk, népszerűk, hasonlók, használhatók? Mert ki így használja, ki pedig úgy. Nos, ez nem olyan egyszerű – mondja nyelvészünk, Magyari Sára.
Hasonlóak, esetleg hasonlók, de biztosan nem egyformák
Az e havi kérdés az, hogy miként helyes: egyszerűek, népszerűek, hasonlóak, használhatóak vagy egyszerűk, népszerűk, hasonlók, használhatók? Mert ki így használja, ki pedig úgy.
Nos, ez nem olyan egyszerű dolog. Azért nem az, mert egyrészt határhelyzetben vagyunk: a legtöbb esetben nem egyetlen szabályt kell érvényesíteni a többes szám elé kerülő vagy nem kerülő előhangzó használatában. Másrészt, mert a nyelvészek véleménye sem egyezik meg minden esetben. Harmadrészt azért nem, mert a nyelvhasználónak, a közösségnek is van beleszólása a dologba (ami azért eléggé fontos tényező).
Az általam leginkább elfogadott álláspont szerint a legtöbb esetben (de nem minden esetben) mindkét alakváltozat elfogadható, egyenértékűnek tekinthető(e)k, amennyiben nem jön létre jelentésváltozás. A rövidebb formát általában az idősebb generáció használja, és idegenkednek a fiatalok által kedvelt kötőhangzós formától.
Ha jelentésváltozás következik be, akkor bonyolultabb a kérdés. A szabályt főként akkor tudjuk működtetni, ha igen alapos nyelvtani tudással (is) rendelkezünk. H. Tóth Tibor a Magyar Nyelv egyik számában ezt írja: „Ha az igéből alkalmilag képeztük az igenevet speciális jelentés nélkül, és az ige a bővítményét is megtartotta az igenévi formában, akkor csak az előhangzó nélküli változat a helyes és magyaros a többes szám -k eleme előtt. Például: a két érték/pont között ingadozók, az alább következők, az egymást megelőzők, a kérdést megválaszolók, az órák óta itt tartózkodók stb. Ha jelentésváltozás ment végbe az igenévi alakon – vagy melléknévi, tehát tulajdonságjelölő irányban, pl. tartózkodó, megértő, bosszantó stb., vagy főnévi irányban, pl.: író, kereső, vonó, vakaró, köptető, égő, néző, étkező, vasaló, sütő stb. -, akkor ismét egyértelmű szabályszerűséggel toldalékolunk: a melléknévi alakok után az előhangzós és az előhangzó nélküli változat egyaránt megfelelő (…). Főnevesült, tehát szófajt változtató szavak esetében kizárólag az előhangzó nélküli változat lehet helyes, mivel a főnevek is így toldalékolódnak magánhangzó után: nézők, keresők, írók, égők – akként, mint: hajók, tetők, mezők, bírók.”
És ezek a szabályok ismét változhatnak, ha például -ható/-hető képző után használjuk a többes számot. De visszatérve a fenti példákhoz: valóban létezik egy olyan szabály, hogy az -i, -ú, -ű végű melléknevek -ak, -ek végződést kapnak: európaiak, hosszúak, régiek, könnyűek. A többtagú, -ó/-ő/-ú/-ű-re végződő melléknevek többes számban ingadozást mutatnak: vidítók és vidítóak, gyönyörűk és gyönyörűek (írja Hegedűs Rita). S hozzáteszi: a hosszabb alakot választékosabbnak s régiesebbnek gondolja.
