Egy amerikai kutatás szerint ennek különbözõ okai vannak, így a Háló által biztosított névtelenség, az a tény, hogy nem látjuk-halljuk a másik felet, vagy az idõ, amely az elektronikus posta elküldése és annak a címzett által elolvasása között eltelik. De lehet a túlzott öntudat is, amelynek kedvez a számítógép elõtt eltöltött magányos órák nagy száma – írta a La Repubblica címû olasz napilap.
Az e-mail gátlástalanná tesz, mondják a szakemberek, de ez a hatás némely esetben lehet pozitív is, ha valaki túlzottan félénk és az internet ad számára bátorságot a kommunikáláshoz.
A probléma gyakori a serdülõknél, de nemcsak õket érinti. Ma egy új tudományág, a szocio-neurológia tanulmányozza, hogy mi történik az agyban, amikor két személy közvetlenül beszélget egymással és akkor, amikor a dialógus virtuális síkon folyik. Ez utóbbi esetben nincsenek meg azok a jelzések, amelyek a direkt kapcsolatnál lehetõvé teszik a mondanivaló méretezését a beszélgetõ partner és fizikai reakciói alapján.
Az empátia-központ az agykéreg homloki részében van. Akinek a homloki agykérges sérült, mindenféle bakit követ el és érthetetlen cselekedetekre ragadtatja magát. Az ép kéreg viszont felhasznál minden szociális jelzést a hanghordozásból a fintorig, amelyek a virtuális dialógusból értelemszerûen hiányoznak.
Egy agresszív, gyorsan elküldött e-mail valószínûleg nem születne meg, ha küldõje szemtõl szemben állna a címzettel. Az ártatlan mondatok is tévesen értelmezhetõk e fizikai jelzések nélkül. Egy kísérlet kimutatta, hogy például a diákok, akik kifogástalan és udvarias modorban beszélgetnek egymással, egészen más hangnemet ütöttek meg az e-mail kapcsolatban.
forrás: MTI
