A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Becsületbírósága elsõ fokon eljáró Etikai Bizottsága – Maksay Magdolna elnök, Bajna György és Szabó Zsolt – megvizsgálta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetõi által összeállított panaszt, iratcsomót és Tibori Szabó Zoltán válasziratát a Kató Béla és Dávid László által benyújtott keresetre, ennek alapján megállapítja, hogy Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilapban megjelent, a panaszban kifogásolt írásaiban nem sértette meg súlyosan a MÚRE Etikai Kódexét, egyes panaszpontok esetében azonban megállapítható, hogy az újságírónak körültekintõbben és elõítéletektõl mentesen kellett volna eljárnia, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesíti.
1.A panaszosok a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem elleni becsületsértésnek tartják „Az erdélyi magyar történelmi egyházak patronálása alá helyezett Sapientia – EMTÉ-nek megvolt a maga eredendõ bûne.” kiejelentést. Az Etikai Bizottság a panaszosok indoklását elfogadhatónak tartja, a téma elõítéletes megközelítését jelzi az újságíró részérõl.
2.A panaszosok a beadvány második pontjában a közbeszerzési ügyekkel kapcsolatos újságírói megállapításra térnek ki. A Tibori Szabó Zoltán által csatolt szakértõi munka ismeretében az újságíró válaszának adunk helyt.
3.A finanszírozás forrásáról szóló rész értelmezhetõ. Egyik fél sem tudott egyértelmû adatokat csatolni, de úgy tûnik az újságíró áll közelebb a valósághoz. Tágabb kontextusban a kérdésfelvetés arra mutat rá, hogy az egyetem mûködésében a finanszírozási kérdés és kötelezettség nincsen pontosan szabályozva.
4.A kuratóriumi tagok bére/tiszteletdíja ügyében az újságíró nem állít valótlanságot, felvetése pedig jogos, hiszen közpénz felhasználásáról van szó. Az állítás legfeljebb nem mondható egészen pontosnak, de kiderül, hogy igaz: mert a tiszteletdíjak ügyében, az összjövedelem tárgyalásakor nem csupán az alapbért, hanem az ahhoz tartozó összes juttatást figyelembe kell venni.
5.Nem találtunk az iratcsomókban a kuratóriumi tagok üléseken való részvételére vonatkozó mellékletet. Nagy valószínûséggel túlzott az állítás, hogy az egyetem vezetõi „megszedték magukat”, s volt, aki közben távozott az egyetemrõl, de a panasztevõ ennek az ellenkezõjérõl sem tudott meggyõzni bennünket.
6.Elfogadhatónak tartjuk a panaszosok felvetését a Misovicz Tibor tanulmányából származó résszel kapcsolatban. Elolvastuk a Misovicz Tibor nyilatkozatát és az általa küldött szöveget. A pontatlan idézet ellenére azonban a Szabadságban megjelent szöveg nem változtat annak eredeti lényegén. Filológiai összevetés tisztázhatja, hogy a Magyar Kisebbségben hivatkozott helyén pontosan mi jelent meg. A helyzet tarthatatlanságát a szerzõ nem adja a Misovicz Tibor szájába-tollára adja, hanem a szerzõ értékel és értelmez, ezért nem is kellett Misovicz Tibor hozzájárulása a szöveg közléséhez, hiszen egy megjelent írást idéz szöveghûség nélkül (ha ugyanaz a szövegvariáns jelent meg a Magyar Kisebbségben, mint amit Misovicz Tibor küld, mert az szerkesztés után még módosulhatott.) Persze szerencsésebb lett volna a Misovicz-féle szöveget parafrazálni, elhagyni az idézõjeleket, de megállapítjuk, hogy a közöltek nem változtattak az eredeti szöveg értelmén.
7.Az oktatás minõségével kapcsolatban nem tudjuk pontosan, milyen dokumentumok álltak Tibori Szabó Zoltán rendelkezésére. Nagy valószínûséggel mindkét átvilágítás elsõsorban az anyagi természetû kérdésekre, gyanúsnak ítélt dolgokra koncentrált, elképzelhetõ, hogy egyik jelentésben sem foglalkoztak az oktatás minõségének kérdésével, ezeknek a kérdéseknek a megvitatásáról szóló jegyzõkönyvek nem kerültek Tibori Szabó Zoltán kezébe vagy nem is foglalták õket jegyzõkönyvbe. Ez szerzõi véleménynek tekinthetõ. Ettõl még igaz lehet, hogy a diákok érvényesen államvizsgáztak más felsõsoktatási intézményen és kaptak onnan érvényes oklevelet.
8.A finanszírozó beleegyezése nélküli „ötletszerûen és semmilyen pályáztatás nélküli ingatlanvásárlás” ügyében, összevetve a bizottság rendelkezésére álló anyagokat, az újságíró érvelése a meggyõzõbb.
9.Az egyetem vezetésének kiválasztási módjával kapcsolatban a panaszosok úgy vélik, az újságíró megállapítása, amely szerint „az egyetemvezetést soha nem választották, mindig kinevezték, nem egy esetben rokoni alapon, a kompetenciakritériumok semmibe vételével, ahogyan az alkalmazások általában is megtörténtek” valótlan. A pontosítás szerint az egyetemvezetést (rektor és dékánok) a Charta 29/5 pontja szerint nem választják, hanem kinevezik. A mellékelt bizonyító iratokból az nem derül ki, hogy volt-e csakugyan olyan eset, amikor nem a kompetencia, hanem a rokonság vagy egyéb kapcsolatok döntöttek. Az újságíró tehát elõítéletesen viszonyult a kérdéshez.
10.A panaszosok kifogásolják az újságírónak azt a megállapítását, hogy „az egyetem több szakán olyan kétes minõségû oktatás zajlik, ami néhol vidéki fõiskolák szintjére emlékeztet”. A bizottság véleménye az, hogy Tibori Szabó Zoltánnak körültekintõbben kellett volna fogalmaznia és konkrétan meg kellett volna írnia hol, mivel, kiknek a munkájával nincs megelégedve. Így maradt csupán egy általánosító, elmarasztaló állítás.
Az Etikai Bizottság tagjaiként egyértelmûen le kívánjuk szögezni, hogy nem hirdettünk igazságot a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Tibori Szabó Zoltán újságíró között, mindössze annak elbírálására vállalkoztunk, hogy a panasz és a válaszirat fényében a megjelent írásokban történt-e etikai kihágás vagy vétség. Meggyõzõdésünk, hogy a tárgyalt ügy hordereje, tartalmi összetevõinek sokrétûsége, jogi, gazdasági és politikai vonatkozásai ebben a pillanatban egy újságíró számára többféle megközelítésmódot és szempontot kínálhatnak. Egy közülük Tibori Szabó Zoltán, aki felgöngyölítette az általa látott és elérhetõ valóságszeletet. Ezt rendelkezésére álló újságírói eszközökkel és szakértelemmel tette, bár, amint fentebb megállapítottuk tetten érhetõ elõítélete, a tények gyûjtésében pedig lehetett volna körültekintõbb és teljességre törekvõbb. Ugyanakkor a mûfaji pontosítás érdekében le kell szögeznünk, hogy a Szabadság összeállításában a szerzõk messzemenõ mûfaji tisztaságot követtek, nem kevertek véleményírásokat, interjúval és ankéttal. A címadás és kiemelések pedig eleve szubjektív mûfaj, amelynek egyetlen etikai követelménye, hogy ne mondjon ellent az írás tartalmának. A Tibori Szabó Zoltánra vonatkozó panaszok nagy része a kommentár mûfajához tartozó írással kapcsolatosak, amely a rendelkezésére álló tények és összefüggések magyarázatát tartalmazza a szerzõ szempontjai szerint. Értelemszerûen szubjektív mûfajjal állunk szembe, amelynek alapját tények magyarázata képezi.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Becsületbíróságának szervezeti és Mûködési Szabályzata elsõ eljárásról intézkedõ III. fejezete 18. cikkelye értelmében a felek az elsõ fokon eljáró Etikai Bizottság határozata ellen a kézhezvételtõl számított 15 napon belül halasztó hatályú fellebbezéssel élhetnek, ellenkezõ esetében az elsõfokú határozat jogerõs.
Maksay Magdolna – elnök, Bajna György, Szabó Zsolt
Kolozsvár, 2008. szeptember 12.
