Magyarországi kollégák kérdezték: minden erdélyi stúdióban ennyire lassan beszélnek a riporterek? Nagyon meglepődtem a kérdésen több okból is: nem mindig tudom, ők éppen mit értenek Erdélyen. Vajon Székelyföldre gondolnak? Éppen Partiumra vagy a Bánságra? Mert a beszédtempó valóban változó régiónként (is). Egy kolozsvári adóban átlagosan lassabban beszélnek ugyan, mint például egy temesvári rádióműsorban vagy egy nagyváradiban, de azért ez egyéntől is függ, meg adótól is. A közszolgálati szférában valóban lassúbb a beszédtempó, mint a kereskedelni adóknál, de a bemondó, műsorvezető kora is számíthat. Nem általánosítanék semmiképpen sem, viszont van az a tempó, amely zavarhat: vagy mert túl lassú, vagy mert túl gyors. De az is kérdés, hogy mihez képest túl ilyen vagy olyan.
Gyakran halljuk mostanában, hogy a mai emberek beszédtempója felgyorsult, nemcsak gyorsabban ejtjük ki a szavakat, hanem általában rövidebb szavakat is választunk a hosszabbak helyett (nyugdíjas – nyugalmazott). Ebben az összefüggésben egy pergőbb tempójú közösségben zavaróan hathat a lassú beszéd. Érdekes, hogy a lassú beszédhez lassú észjárást is tulajdonít a közember, de a beszédtempó és az észjárás ritmusa között nem mindig van kapcsolat. Viszont a túl lassú beszéd betegséget is jelezhet (hiperkinézis). Illetve előfordulhat, hogy a hallgató elveszti türelmét, ha a beszélő sokkal lassabban beszél az elvártnál. Rádiózás közben ez lehet olyan ok, ami miatt elveszítjük a hallgatónkat.
Ugyanígy van ez a hadaró riporterrel is: ha gyorsabban beszél a kelletténél, szintén zavart okozhat a megértésben. Viszont a gyors beszéd nem mindig hadarás, ennek jellegzetessége az elmosódott és pontatlan artikuláció, a beszélő bizonytalansága, nem tudja, mit is szeretne mondani, így gyakran ismétel szavakat, szótagokat, vagy megnyújtja a szóvégi magánhangzókat és gyakran használ töltelékszavakat (ugye, hát).
A magyarországi köznyelvi átlagos beszédtempó 12,5–13 hang/s, az élőbeszédbeli (spontán) szünetek aránya átlagosan 20–25%. Ez lehetne a mérce, amihez képest gyorsabban vagy lassabban beszélnek nálunk. A másik viszonyítási szempontpont pedig az érthetőség és a helyi szokás.
