Egyik olvasónk kérdezi, miért mondják mostanában elég gyakran, hogy besír, bevizsgál, bemér. Nos, kerestünk egy magyarországi nyelvészt. Jó, nem éppen a világhálón találtuk, de ettől függetlenül érdekes dolgokat ír. Áprilisi rovatunkban dr. Minya Károly (Nyíregyházi Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszék) írását olvashatjuk.

 

Sokan sokszor feltették a kérdést: Helyes-e a be igekötő  a betámad, besértődik, bealszik, bekövet, belájkol, bezuhan, bevállal, benézi, beájul alakokban? Megítélése újdonság voltánál fogva, valamint szleng minősítése miatt erősen megoszlik a társadalomban, főként azért, mert az élőbeszéd mellett a nyomtatott médiában is egyre gyakrabban megjelenik.  Ez a szóalkotási mód ugyanúgy a nyelvi változás kategóriájába sorolandó, mint az okos- előtagú összetételeké, például az okostraffipax, okosnyakék, okosfüzet, okostükör, okoshűtő, okosbicikli, okoskamera, okoskontaktlencse, és még sorolhatnám tovább. A be- igekötős neologizmusok hangulati, stilisztikai árnyalatokként új jelentéstartalommal bővítik az  igekötőt, és egyértelműen a bizalmas nyelvhasználat elemei. Így például a bevállal kissé merészebb magatartást, némi vakmerőséget is magában foglal, az elvállal, felvállal igékhez képest. Természetesen nagyon sokszor divatból kapcsolják az igéhez, semmi pluszt nem ad a jelentéshez.

Ladányi Mária nyelvész e szavak jelentését vizsgálva megállapítja, hogy például a behisztizik és a besír esetében a cselekvés – egy rossz lelkiállapot kifejeződéseként – nagyon intenzíven kezdődik, ennek következtében a cselekvő belekerül egyfajta felfokozott, „szédült” tudat- vagy lelkiállapotba, és ebben az állapotban merül el, olyannyira, hogy nem tud kilépni sem az állapotból, sem az abból fakadó, illetve az azt egyben elő is idéző cselekvésből.  Mindezekben az esetekben a be- igekötős igék a cselekvést a cselekvő szándékától, akaratától függetlenül zajló történésként ábrázolják. A jelentése: ’idegességében olyan szenvedélyesen kezd el hisztizni, hogy nem tud megnyugodni’. Hasonlóképpen értendő a benapozik ige: ’észre sem vette, olyan sokáig napozott, hogy leégett’, és a beinternetezik: ’észre sem vette, hogy milyen régóta internetezik, nem bírta abbahagyni’. Tehát az adott cselekvésbe való kontrollálatlan elmerülés, belefeledkezés a jelentés alapja. Ezenkívül sok egyéb funkciója és jelentése van a be- igekötős neologizmusoknak. Természetesen a kifejezések terjedési köre viszonylag szűk.

Az is elfogadható, hogy sokan nagyon „haragszanak” erre az igetípusra. Az érzésüket tiszteletben tartjuk, azonban e szócsoport kapcsán egy fontos dologra feltétlen fel kell hívni a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az 1860-as években megjelent Czuczor Gergely és Fogarasi János munkája, A magyar nyelv szótára több száz be- igekötős igét tartalmaz szemléltető példamondattal. Zimányi Árpád nyelvész szerint jó néhány ezek közül erősen emlékeztet mai nyelvhasználatunk legújabb jövevényeire. Tehát akár ma született új igekötős igéknek is tekinthetnénk őket. Például: befelel. Csak szóljon, alaposan befelelek majd neki! A jelentése ’visszavág, visszaválaszol’. A beiszik igének két jelentése van a szótár szerint: 1. ’alaposan lerészegedik’ 2. ’pénzét italra költi’. Például: beitta a lovát, vagyonát. Közmondás is olvasható a szótárban: Kinek rossz a felesége, igya be! Az első jelentése ma is használatos: ’jól berúg’, a második értelemben viszont már nem. Ugyanebben a szótárban olvashatók, és igen erősen a mai nyelvszemléletet és stílust tükröznek még a következő kifejezések: bealkuszik ’alkut köt’, bemázsál ’lemázsál, lemér’, betart ’eltart valameddig’, betorkol ’letorkol’. Ezek az igekötős igék tehát régi, elavult szavaknak tekintendők. Azonban mai szemmel újnak. Vajon ezeket is kifogásolhatjuk visszamenőlegesen?