A MÚRE szakmai díjainak sorában Pro Amicitia-díjjal ismertük el a Galacon élő történész, egyetemi tanár érdemeit, a román-magyar kapcsolatokat erősítő publikációi elismeréseként. Az alábbiakban Forró László laudációját olvashatják.
Habár egyidősek vagyunk, még csak virtuálisan találkoztunk, a Facebook segítségével kerültem közelebbi ismeretségbe Cristian Sandache habilitált egyetemi tanárral, a történettudomány doktorával. Mikor ezt a laudációt írni kezdtem visszakerestem, hogy kb. 5 éve vagyunk ismerősök a Facebookon, azóta követem rendszeresen bejegyzéseit, nem csak a magyarokról, román-magyar viszonyról, hanem Románia egykori személyiségeiről is. Cristian Sandache Galacon, én Bukarestben élek, valószínűleg ezért hasonlóak a gondolataink, meglátásaink is a román-magyar viszonyról, a közeledés, az egymás megismerésének szükségességéről. Bevallom, kicsit szubjektívnek is tűnhet ez a jelölés a Magyar Újságírók Románia Egyesületének Pro Amicitia-díjára, de véleményem és a végső döntést meghozó testület szerint is Cristian Sandache bele illik a díjjal eddig kitüntetett romániai személyiségek sorába. Csak néhányat említenék, Sabin Gherman, Lucian Mândruţă, Adrian Majuru, Ştefan Both, Demény Péter, Brînduşa Armanca, Ralu Filip, Mircea Toma, Dan Pavel, Smaranda Enache vagy Gabriel Andreescu.
Térjünk azonban vissza idei díjazottunkra, Cristian Sandachera, aki a Iași egyetem történelem karán végzett és jelenleg szülővárosában Galacon az Al-Dunai Egyetem történelem, filozófia és teológia karának habilitált tanára.
Ha ezt a laudációt nem én kellett volna megírjam, akkor lehet, hogy nem is szembesülök azzal, hogy Cristian Sandache politikus is volt. Azért mondom ezt múlt időben, mert díjazottunk a 2000–2004-es ciklusban képviselte Iași megyét a Szociáldemokrata Párt színeiben. A Mandiner ezt firtató kérdésére három évvel ezelőtt azt mondta, ez a tapasztalat végleg megutáltatta vele a politikai életet. Csak megfigyelő maradt. Voltak ajánlatai más pártoktól, visszatérhetett volna, de úgy gondolja helyesen cselekedett, nem bánta meg. Eddig 26 történelmi szakkönyve jelent meg és majdnem 100 tanulmánya, cikke, recenziója szaklapokban vagy kulturális kiadványokban.
A romániai centenárium évében, 2018-ban rendhagyó kötet látott napvilágot, amelyben olyan húsz román nemzetiségű személyt sorakoztattak fel, faggattak életükről, erdélyi jövőképükről, a magyarsághoz való viszonyulásukról, akik munkásságuk vagy életvitelük során véleményformálók a kortárs erdélyi közéletben. A kötet címe: Mi, székelyek és román barátaink. A kötet az Erdélyi Műhely Könyvek sorozatban, az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport kiadásában jelent meg.
A Hargita Népének adott interjúban Cristian Sandache megemlíti néhány magyar kultúrával és történelemmel foglalkozó kötetét, mint amilyen a Térképes történetek. Történelem és geopolitika az Európai Unió országaiban (Lumen Kiadó, Iasi, 2016), a Fények és árnyak a Kárpát-medencében. Románok, magyarok és Erdély (Argonaut Kiadó, Kolozsvár, 2018), az ugyanennél a kiadónál megjelent Szent István nosztalgiája. Magyarország, az erdélyi magyarság és Erdély problémája vagy a három évvel ezelőtt ugyancsak Kolozsváron kiadott Ki tudja, merre, merre visz a végzet?, a székelyek történetéről.
A kötetet három évvel ezelőtt nagy érdeklődés mellett mutatták be a Kovászna Városi Kulturális Központban. Ezzel kapcsolatban a Hargita Népében megjelent interjúban Cristian Sandache elmondta, románul, angolul írt bibliográfiát használt, illetve magyart is, ez utóbbit saját maga fordította. „Sok szót és kifejezést tudok, de – sajnos – még ma sem beszélem a nyelvet. Jól tudok kezelni egy valamelyest egyszerű szöveget, és szótárakat használok, ha összetettebb mondatokról, szakszövegről van szó.” Az interjúban úgy fogalmaz, a románoknak és magyaroknak egyetlen lehetősége van a jövőre vonatkozóan és ez az összefogás. Ilyet csak a másik értékeinek jobb ismeretében lehet elérni, és ebben a tekintetben meg kell lennie a kölcsönös akaratnak. A közös akarat és a vágy szükségeltetik ahhoz, hogy tiszteljük egymást. Cristian Sandache feladatának tartja, hogy minél több, munkát publikáljon a magyar történelemrről és építse a magyar–román kapcsolatokat. Vallja „…a jövő a mában történő cselekedetek utóhatásaként formálódik”. A laudáció zárásaként ugyancsak mai Pro Amicitia-díjasunk vallomását idézem magyar tudásával kapcsolatban:
„Sok tennivalóm van még e téren, de kitartó vagyok. A magyar nyelv megmagyarázhatatlanul csábító számomra. Noha nagyon nehéz, egyben nagyon szép is.”
Gratulálok, Cristian Sandache!
