Tisztelt Közgyűlés! Kedves kollégák!

Olvastam a napokban egy lélekgyógyász szakember cikkét, véleményét a neten – ha újságban látom – most is pontosan tudnám, hogy hol, aki arról ír, hogy sokkal könnyebb, elviselhetőbb lenne az életünk, már azoknak, akiknek ma nem elég könnyű, ha létünk, működésünk poharának félig teli részére összpontosítanánk, s ne folyton az a rész lebegjen előttünk, amelyik üresen maradt. Az is igaz, ha folyton tele lenne a poharunk, akkor előbb-utóbb szomjan halnánk.

Manapság a hagyományos sajtó poharát ez a túltöltöttség nem fenyegeti, ennek ellenére, követve a tanácsot, úgy gondolom, mindig figyeljünk oda egy-egy jó cikkre, érdekes, vonzó műsorra, remek dajtófotóra, elhivatott kollégákra.

Ami Egyesületünk 2024. évi működését illeti, egyaránt voltak emlékezetes pillanatok, s természetesen maradtak hiányérzetek is. Azt mindenekelőtt örömmel mondhatom, hogy ilyen sok pontosan fizető tagunk aligha volt e 35 év alatt, s fontos kiemelnem, az, hogy a kérésünkre a múlt év utolsó és az idei első napjaiban tagjaink nagy többsége befizette az idei tagdíját, ezzel komoly segítséget adott ahhoz, hogy megőrizzük működőképességünket, illetve ezekben a napokban a közhasznúsággal járó anyagi természetű kötelezettségeinknek eleget tegyünk. Úgyhogy az idén is elmondhatjuk, hogy a MÚRE első számú támogatója maga a tagság, ti magatok! A részletek majd elhangzanak a pénzügyi jelentésben. Nagyjából hasonló értékű volt az elmúlt évben a Communitas Alapítvány támogatása, továbbá hálásak vagyunk a Maros Megyei Tanácsnak, hiszen nélkülük nem tudtuk volna megszervezni a tavaszi szovátai találkozót.

Az előző évihez hasonlóan bővült tovább a taglétszámunk, ami ebben a pillanatban mintegy már több mint 320 főt jelent, a hetente bővülő névsor elérhető a weboldalunkon és a jövő héten megjelenő Romániai Magyar Sajtóban is publikáljuk. Ugyancsak kedvező, hogy ez a bővülés szinte minden olyan megyét érint, ahol magyar nyelvű média működik, ahogy a korosztályi megoszlás is színes maradt.

Ha kronologikus sorendben tekintünk vissza, januárban Szárhegyen az Igazgatótanács és a Becsületbíróság tagjai tartottak külön-külön s együtt is tanácskozást, hasonlót hasznos lenne az idén is megejteni. Sajnálom, hogy ez nem eredményezte a BB működőképességének a javulását.

Ugyancsak januárban nyílt a csíkszeredai Megyeháza galériában Best of Brassai címmel válogatás közel egy évtized díjazott sajtófotóiból.

Márciusban itt Vásárhelyen, a Kádárok bástyájában a sajtószabadság napján szerveztek kollégáink a témához kötődő beszélgetést.

Áprilisban Kolozsvárt az MI és a média címmel szerveztünk képzést, az előadó az a Balázs Aaron volt, aki majd ősszel Szovátán szélesebb körben ismeretetett meg a promptolás rejtelmeivel, a Chat GDP működésével.

Május elején búcsúztunk Havasi János barátunktól, aki az előző ősszel még ott muzsikált a Teleki Hotel wellness medencéje mellett.

Szárhegyre május végén tértünk vissza, ahol premierként egyetlen kisebb településre összpontosítva szerveztünk riporttábort, ennek igen gyors eredménye volt, hogy még az év vége előtt, az ősz folyamán be is mutathattuk az ott felvett anyagokból szerkesztett kötetet.

Júniusban a friss Brassai anyagból a nagykárolyi Károlyi kastélyben nyitottunk újabb kiállítást, amihez komoly segítségünkre volt az ottani Vénig László fotóklub, valamint Bikfalvi Zsolt.

Augusztusban távozott körünkből egyik legidősebb tagunk, Csifó János, akivel az év elején a januári születésnaposok köszöntésekor még együtt lehettünk.

Ugyancsak augusztusban vettünk részt a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete újabb riporttáborában Kisoroszi, Kikinda és Torda környékén – de ez a Torda nem az a Torda.

Szeptemberben jött ki a nyomdából barcasági riportkötetünk, melynek immár második kiadása éppen a mai napon hagyja el a nyomdát, ami ugye azt jelenti, hogy az első elfogyott, a Négyfaluban és környékén élők körében komoly érdeklődést váltott ki.

Október első hétvégéjén volt őszi találkozón a szovátai Teleki Oktatási Központban, ismét részvételi csúcs született, ami egyrészt feltétlenül öröm, másrészt toleranciánk próbatétele. Az MI képzést már említettem, hangulatos volt rádiós kollégáink olimpiai beszámolója Szucher Ervin segítségével, igen taralmas volt a kerekasztal beszélgetés a közmédiás kollégákkal, továbbá fontos a megemlékezés Kacsó Sándorra a Spectator Alapítvány közreműködésével. Gazdag termés mutatkozott be újra a Könyvek a sajtóról, sajtósok könyvei sorozatban, s azt sem bántuk, hogy a focipályán ismét a szovátai pedagógusok csapata győzött. A szakmai és életmű-díjak átadása emlékezetes és felemelő pillanatokat jelentett.

Ősz vége felé ismét meghirdettük szárgegyi barátainkkal a Pro Cultura et Arte pályázatot, amelyre minden korábbinál több anyag érkezett, valóban megnehezítve a zsűri dolgát. Ugyancsak novemberben mutattuk be a szárhegyi riportkötetet, jó volt látni, hogy sok szerző mellett több tucat helybeli érdeklődő is megtöltötte a művelődési ház termét, köztük az egyik legjelentősebb élő erdélyi festőművész, Márton Árpád!

Ugyancsak összel szembesültünk Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár váratlan, korai halálával, ő valóban a barátunk volt, az az ember, aki a legkomolyabban vette a nemzetpolitikát.

November utolsó hetében Székelyudvarhelyen került közszemlére a Brasssai tárlat, s ott vehette át a pályázat fődíját Hodgyai István. Újdonság, hogy a díj részeként fiatal kollégánknak hamarosan megszervezzük egyéni fotókiállítását. A szervezésben ezúttal is Huszár Szilamér és Halmágyi Zsolt jeleskedett.

Az év utolsó eseményeként, karácsony hetében vettünk részt Ambrus Attilával az alapítása 80. évfordulóját ünneplő újvidéki Magyar Szó napilap kiadója által szervezett szakmai tanácskozáson.

 

Valahol jelképesnek érzem, hogy a vajdasági magyarok tartalmas, korszerű, naponta tematikus melléklettel bővített, saját nyomdával, kiadóházzal, több szerkesztőséggel rendelkező napilapját azon a héten ünnepeltük, amikor a nagyváradi és az aradi magyar napilap utolsó számai megjelentek, sajnos a szatmári friss is csak emlék már, ahogy pár hete az Ér Hangja médiacsoport is elhallgatott. De hozzátehetem, a Magyar Szó fiókszerkesztőségeiben is több munkatárs dolgozik, mint a mi megmaradt napilapjaink kollektíváiban összesen. Tudom, hogy kedvezőtlen idők járnak a nyomtatott sajtóra, általában véve a hagyományosan szerkesztett tartalmakra, sajnos a mi döntéshozóink is még mindig azokat a médiumokat preferálják, amelyek látjuk, ma is hamis információkkal mérgezik a közvéleményt. Ezekről a kérdésekről beszélni kell, nem szemlélhetjük tétlenül a negatív folyamatokat. Azért, hogy mondjak üdítő kivételt is, a napokban ismerhettem meg a Dél-Erdélyi Élet hetilapot, bizony, bármily hihetetlenül hangzik, nyomtatott, heti, Dél-Erdélyben!

Néhány napja, amikor az Igazgatótanácsunk ülésezett, erre az évre vonatkozóan mint legfontosabb feladatunkat neveztem meg, javasoltam, hogy tegyünk meg mindent a minőségi sajtó, a minőségi újságírás népszerűsítése, támogatása, társadalmi és anyagi elismertsége érdekében. Ehhez kérem a tagság, a ti segítségeteket, ötleteiteket, tanácsaitokat. Ennél fontosabb feladatunk aligha lehet, minőségi sajtó nélkül a szakmai szervezetnek sem lehet létjogosultsága. Úgy hiszem, terveinket is ehhez a szerephez kell igazítanunk, ahogy a politikai szereplőkkel korábban megkezdett, s folytatni érdemes konzultációinkat is ebbe az irányba kell folytassuk, ezt a célt is szolgáló projekteket kezdeményezzünk.

 

Szűcs László

Marosvásárhely, 2025. január 21.